Gyepü

Ott állottak a palotásházban, magyari szentek. László király páncélos lépte csörrent a padlón, ahogy indulatosan járkált föl és alá. Margit, a szigeti apácák fehér köntösében, egyenesen állott és keményen, s úgy nézett Erzsébetre. - Márpedig énelőttem előbbre való…

Mint egykor Erdély meghajszolt határán A fölriasztott utolsó bölény, Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván Búd vadonának reszkető ölén. És én, mint véred lüktető zenéje, Ahogy most lázas ajkadon liheg, A hang vagyok, mely belesír az éjbe És sorsod gyászát így…

Prohászka Ottokárnak a Kultúra és Terror című kötetében kiadott beszédeit olvasgatva rádöbbentem, hogy ma is mennyire aktuális ez a mondat: "Lehet-e kultúra ott, ahol az állatot s annak legrosszabb szenvedélyeit felszabadítják s ahol a fiatalságot az eszményiségnek s…

Gondolod, kerül életed útjába Egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike, Hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson téged, S lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, Hogy te megállj mellette. Nézd meg a követ,…