Gyepü

A gyepü egy határvonal, egy erődített természeti akadály, ami lelassítja a külső veszély, az ellenség támadását. Ma is szükségünk van ilyen sáncokra, ma is kellenek természetes határok, amik meggátolják a vesztünket okozó eszmék támadását. A védőbástyánk, és megújhodási alapunk csakis ezeréves múltunk, dicső őseink és örökségünk, a szent istváni mű a magyar kereszténység lehet.

Ma ez gyenge lábakon áll. Bár szerencsére az elmúlt 1-2 évben újra lábra kapott a fiatalok körében a múlt tisztelete és a hazaszeretet eszméje, ám ez még kevés, vissza kell térnünk a keresztény erkölcs mindenekfelett álló elsőbbségére. Csak tiszta hittel és bátorsággal vehetjük fel a harcot a népünk és egyházunk vesztét hozó szélsőséges liberalizmussal a nyugatról érkező egyre veszélyesebb vadhajtásokkal, s egészséges nemzettudattal harcolhatunk kéretlen szomszédjaink nemzettestvéreinket gyalázó, megtörni akaró intézkedéseivel szemben. Ez a hit, bátorság és hazaszeretet, s összetartozás lehet az a védőbástya, az a természetes akadály, az a gyepü ami meggátolja összeroppanásunk és tékozlásunk, s az Isten, Haza, Család hármas jelszavára építve megvédjük önmagunkat ettől az eszmei és szellemi támadástól. A gyepü nem kötődik pártokhoz, mozgalmakhoz, s még csak nem is egyszerű szerveződés, csak egy halovány hang, amely visszhangot vár a világtól. Egy hang amely hisz abban, hogy a hit és erkölcs erényei az egészséges hazaszeretet társaságában visszakerül arra a megfelelő polcra ahonnan száműzettetett.

Ez a fő célom a gyepüvel, ám nem érzem magam sem elég bölcsnek, sem elég tehetségesnek ahhoz, hogy én magam megfeleljek ennek a magasztos programnak. Szeretném formába önteni gondolataimat, ám azok csak egy egyszerű porszem hangját kereső bátortalan gondolatai. Ezért szeretnék olyan nagyformátumú emberek, és gondolkodók szavaihoz nyúlni, akik megtalálták azt a hangot ami erőt adott szavuknak, s szívük lobogó tüze a keresztény erkölcsök és a nemzeti öntudat bástyáinak élharcosává tette őket.