Gyepü

In hoc signo

In hoc signo: e jelben győzni fogsz;

In hoc signo: a kereszt ez a jel;

In hoc signo: a kereszt, mely lesújt,

És a kereszt, mely mindig fölemel.

 

A tábor nő, a tábor harcra kész.

Új leventékre néz egy új tavasz,

Zúg a szélben a lélek-rengeteg:

Aki velünk nincs, ellenünk van az!

 

Kereszténység: Hogy lángol, ez a szó,

Mit elfödöztek bús szemünk elől!

Isten, a szikla, omló föveny lett,

És puhány lett a Názáretiből!

 

Nem, nekünk nem egy viasz-Isten kell,

Aki elomlik, s szakad, mint a part;

A mi Istenünk eszményeket tűz,

És törvényt hoz és ítéletet tart.

 

S a mi eszményünk nem egy tág keret,

Amelybe minden szenny is belefér,

A mi eszményünk Grál-kehely, örök,

S az új szövetség benne: ama Vér.

 

Mi megbocsátni, szeretni tudunk,

De harcolni is, irgalomtalan!

Amíg valaki álmainkhoz ér,

S míg szentségünkhöz nyúlni mersze van.

 

S ha láttuk Urunkat a Golgothán,

Szelíd-szenvedőn, �örök a remény,

Hogy meglátjuk még diadalmasan,

S megdicsőülten a Tábor hegyén.

 

Ahol alatta elvész a világ,

És a Teremtés �onttá vékonyul�

S nyomába' ránk húsvéti permeteg:

Szent álmok áldott ajándéka hull.

 

In hoc signo: e jelben győzni fogsz;

In hoc signo: a kereszt ez a jel;

In hoc signo: a kereszt, mely lesújt,

És a kereszt, mely mindig fölemel.

Reményik Sándor